Zorán Sztevanovity – Romantika

        G                   
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, 
    Em                 
 de értem a szót 
    G                                   Em        
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót 
   C     D            C     Am  
Az álmok szerények, a hálók erősek 
    Em    C       D7        
Ott ritka szó a romantika 
 
А part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad 
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat 
a napfény megéget, a vágyak kiégnek 
És porrá hamvad a romantika 
  
Ott délidőn nem mozdul más, 
csak a megkötött csónakok 
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod 
А fények kemények, az árnyak elégnek 
S csak éjjel éled a romantika 
 
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, 
míg tart az éj 
А meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér 
А csókom sós lesz, és hidd el: jó lesz 
Mert néha kell a romantika 
 
Na na na na…